Paraziták és gazda ökológiai csoportjai. Tartalomjegyzék

Amennyiben ez az egyensúly a gazdaszervezet természetes ellenálló képességének csökkenése révén felborul a parazita a gazdát károsítja. A gazdaszervezet az élősködők ellen védőerőinek módosításával védekezik, aktiválja a reticuloendotelialis rendszert.

E rendszer sejtjei az élősködők által termelt idegen fehérje antigén hatására specifikus ellenanyagot antitest termelnek. A paraziták antigénjei rendszerint proteinek vagy protein komplexumok, amelyek a protozoon, illetve a féreg különböző biológiai megjelenési formáinak felszínén vagy szekrétumában vannak jelen.

Kospeciáció

Az antigén 2 csoportja: szomatikus antigén, ES antigén Egyes féregfertőzésekben a protektív immunitás kialakításáért felelős antigének meghatározott fejlődési stádiumban lévő lárvák vedlési folyamatait megindító úgynevezett vedlési nedvben találhatók.

Az antigén hatására keletkezett antitest vagy a keringésbe jut humorális immunitás vagy a termelődő sejtekeben marad celluláris immunitás.

A paraziták szervezetbe lépését követően lappangási idő nélkül működésbe lépnek az aspecifikus védelmi reakciók.

Botfly Larva Removed From Rabbits And Cats - Animal Rescue

A fagocitáló sejtek a protozoonokat bekebelezik, de a férgekkel szemben hatástalanok. Az immunrendszer stimulációja révén a parazitákkal szemben humorális és celluláris immunválasz alakul ki. Az ellenanyagok neutralizálják az extracellulárisan előforduló protozoonokat.

• Intézkedések a helmintákkal történő fertőzés megelőzésére
• Parazitológia és parazita ökológia – Állatorvostudományi Egyetem
• Zsebők Sándor, PhD, tudományos munkatárs A kutatócsoport tevékenysége: Az Evolúciós Ökológia kutatócsoport az állati viselkedés proximális meghatározottságát, az egyedek és fajok interakciójában illetve a környezethez való alkalmazkodásában betöltött szerepét, továbbá eme kölcsönhatások evolúciós és ökológiai vonatkozásait tanulmányozza.
• A nagy egyedsűrűség és a testi kontaktusok számának növekedése jó feltételeket teremt a betegségek és a paraziták terjedése számára.

Opszonon hatásuk révén elősegítik a fagocitózist. A T — limfociták által termelt limfokinek aktiválják a makrofágokat, és ezek kifejezettebben képesek a protozoonokat bekebelezni. A vérbe vagy a szövetekbe kerülő extracelluláris paraziták fertőzőképességét a homológ ellenanyagok paraziták és gazda ökológiai csoportjai. A férgekkel szemben a szervet különbözőképpen igyekszik felvenni a küzdelmet.

ÖBI Evolúciós Ökológia kutatócsoport

Méretük miatt a fagocitózis nem érvényesülhet. Féregfertőzés esetén az IgE — ellenanyagok mennyisége megnő, az eozinofil sejtekből fehérjék szabadulnak ki, melyek a férget károsítják. A parazitás fertőzésekben az immunitás lehet: veleszületett: vitatott pl. A fertőzés humán következményei A fertőzés humán következményei: A paraziták gazdaszervezetet károsító hatása összetett folyamat: egyrészt általános, másrészt lokális.

Ez az élősködők fajától, számától, az invázió és a megtelepedés helyétől, a gazdaszervezet paraziták és gazda ökológiai csoportjai érzékenységétől függ.

Közvetett kárértékek: Táplálék elvonás: a paraziták a gazdaszervezet szervezetében élnek, az életműködésükhöz szükséges táplálékokat innen nyerik, és ide ürítik anyagcseretermékeiket, így jelentős ártalom a fehérjeveszteség. Mechanikus ártalom: több okból jöhet létre. Egyrészt a növekvő parazita nyomás felelős gyakran az életveszélyes tünetekért, másrészt a bélüreg, az epeutak, a vérerek, a ductus choledochus elzárásáért. Mechanikus ártalom jelentkezhet a féreg aktív tevékenysége pl.

Toxikus hatás: A paraziták legfontosabb káros hatása az anyagcseretermékek által okozott toxikus ártalmakra vezethető vissza. Más paraziták anyagcseréje során viszont extracelluláris enzimek csoportjába tartozó anyagok keletkeznek, melyeknek szövetkárosító hatásuk van.

A paraziták anyagcseretermékeik és a szétesésükkor felszabaduló fajidegen testfehérjéik útján váltakozó fokú túlérzékenységet allergiát okozhatnak.

Rózsa Lajos

Közvetlen kárértékek: Kóros szövetszaporodás: előfordulhat a paraziták tartózkodási helyén kölesnyi, lencsényi múló gócok képződése, vagy a kifejlett élősködők megtelepedése következtében fejlődő kötőszöveti tok, vagy a hámszövetek túlburjánzása, valamint specifikus új képletek keletkezése. A szövetszaporodást a megtelepedő parazita vagy fejlődési formáinak erőművi, toxikus hatása indítja meg.

Gyulladásos elváltozások: az élősködő mechanikus vagy toxikus ártalma nyomán a béltraktus, a tüdő, a kiválasztó szervek, az erek, a nyirokutak, a nyálkahártyák falában, esetleg a kültakarón vagy a bőr alatti kötőszövetben fordulnak elő. A szervezet ellenálló képességének csökkenése: ezen ártalmak összessége a fertőzött szervezetben gyakran az ellenálló képesség csökkenéséhez vezet.

Helmithek felosztása, szerkezete: Szerkezetük: Lapos testű vagy hengeres paraziták. Alakjuk szerint és a törzs szerint vannak különböző osztályok.

Emésztőcsatornájuk vakon végződik, zömmel hermefroditák. Nyelv vagy levél alakúak, 2 szívókával rendelkeznek. Nagyságuk: mm — m — ig.